eső

Tegnap újra megtapasztaltam, amiben már évek óta nem volt részem..Az esőt, mint természeti elemet, úgy tényleg Istenigazából a bőrömön érezni. Ez a mókás történet a Kockásfülűnyúl hadművelet keretein belül esett meg velünk. Történt ugyanis, hogy digitalizált nyúlért indultunk, és elhatározásunkban a zuhogó eső sem akadályozott minket. Nekivágtunk a Róna utcai lelőhely felé...mondanom sem kell, kb 3 perc kellett a cipőm talpán éktelenkedő repedésnek, hogy nagyobb mennyiségű esővizet tessékeljen át magán. Nem tudom, hogy van e olyan ember, aki szereti, ha tocsog a lába a vízben, én kifejezetten utálom az érzést. Nyávogtam is rendesen. Eközben bolyongtunk kedvesemmel a Thököly járdáján, mikor is egy autó a világ legnagyobb tócsájának tartalmát továbbította a nyakamba,. Mivel már nem tudtam hogy reagálni, csak röhögtem...
A cipőm kuka, mindenem csur víz, de mivel gyermeki énünk került előtérbe a stressz legalább elmaradt...szerettem is, meg nem is.
Vele minden esetre élvezetes volt megélni.
Miközben alszol, én az esőben állok, és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullanak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy.