Van aki ezt ösztönösen csinálja, mint például én is. Nem tudom, hogy mitől alakult ki bennem, de már régóta figyelemmel kísérem ezt a tulajdonságomat és úgy érzem, lassan elérkezett a változtatás ideje. Nem ez lesz az első amit +változtatok magamban és nem is az utolsó. Ehhez mindig nagy elhatározás és önfegyelem szükségeltetik részemről és nem is mindig járok sikerrel. De mivel látom, hogy ez a tulajdonság Valakit nagyon zavar, legalábbis nincs felkészülve a kezelésére(mert amúgy lehet), összeszedem magam, nehogy ez a kis szokás bekússzon kettőnk közzé és alantas módon mérget fecskendezzen érzéseinkbe. Ha sikerül, együtt maradunk. Ha nem, önmarcangolva tengetem szánalmas életem hátralévő napjait tovább, és elhitetem magammal, hogy ebben is Ő volt a hibás.
2 megjegyzés:
sose mondtam, hogy mindig Te vagy a hibás:)
Ez nem neked szólt...
Megjegyzés küldése