Hogy lehet az, hogy amikor egész nap minden rendben van köztünk és már csak a nagyszerű éjszaka várna ránk, mindig összebalhézunk valamin. Pont a nap egyik legfontosabb pillanata előtt, ami az összetartozásunkat hivatott kifejezni.. azt, hogy testileg és testileg is egy hullámhosszon vagyunk és mivel ez az összhang létezik, minden kisebb probléma a háttérbe szorul.
Néha a lélekegyesítés helyett inkább befordulunk és alszunk. Reggelre minden megváltozik, más színben látjuk már a gondokkal terhes este eseményeit és feltétel nélkül megbocsájtunk. Számomra ilyenkor azok az elpazarolt, ki nem használt pillanatok fájnak a legjobban, amiket tegnap nem éltünk meg...hiányérzetem van és legszívesebben visszapörgetném az idő kerekét...
Néha a lélekegyesítés helyett inkább befordulunk és alszunk. Reggelre minden megváltozik, más színben látjuk már a gondokkal terhes este eseményeit és feltétel nélkül megbocsájtunk. Számomra ilyenkor azok az elpazarolt, ki nem használt pillanatok fájnak a legjobban, amiket tegnap nem éltünk meg...hiányérzetem van és legszívesebben visszapörgetném az idő kerekét...


1 megjegyzés:
miről beszélsz?:D
Megjegyzés küldése