...

Nem hittem, hogy megtörténhet, de mégis megesett..minden jól alakult, kellemes volt az este és mindketten barátságos hangulatban voltunk. Röhögtünk, birkóztunk és mindent amit ilyenkor szoktunk. Aztán jött a sötétség és minden megváltozott, elmagányosodott, kihűlt....Nem az első alkalom volt már és mindent meg akartam tenni azért, hogy nem folytatódjon tovább. Látni akartam a tüzet, a vágyat, hogy minden porcikájával engem kíván, de e helyett unott mozdulatlanságba burkolózott. Nem tudtam minek tulajdoníthatom ezt, és a fojtogató bizonytalanság okán én is kihűlni éreztem a parazsat. Úgy nem kell az alma, hogy azt mondják, szakítsd le, ha akarod..... szeretném, ha teljes szívből adnák és pozitív érzelmeket is közvetítenének mellé. Hogy érezzem, olyan szívesen, mint nekem, senkinek nem adná oda. Ez elmaradt és újra elérkezett az az állapot, melyben hátaink közepe nézett farkasszemet egymással..és mindkettőnk hűvös testű ágyasa, újra a magány lett éjszakára.